konzervatorium

A júniusi 7-i  Európai Parlamenti választásoknak az előzetes várakozásokhoz képest meglepő magyarországi eredményeit sokan és sokféleképpen próbálták magyarázni, ám az elemzők, politológusok többnyire csak megérzésekre, becslésekre, a választási adatok felületes összevetésére hagyatkoztak. A Nobilis Benedek által jegyzett, a konzervatorium.hu számára készített elemzés azonban a részletes, szavazóköri eredményekből kiindulva, ökonometriai módszerek segítségével veti össze a 2006-os országgyűlési választás és a 2009-es EP-választás eredményeit. Az elemzés felméri, hogy 2006-tól 2009-ig, három év alatt hogyan rendeződött át az egyes pártok szavazótáborának összetétele.

Az MNB kutatójától, Reiff Ádámtól hallottuk még a 2008-as népszavazás kapcsán, hogy saját szórakoztatására ökonometriai módszerekkel próbálta megállapítani, mely szavazókat is sikerült mozgósítani az ellenzék kérdéseivel. Mivel hasonló talányok fogalmazódtak meg a mostani EP-választás kapcsán is, és mivel az említett módszerekkel operáló, nyilvános elemzéseket Magyarországon eddig nem igazán láttunk, gondoltuk, megpróbálkozunk mi is egy ilyen megközelítésű és módszerű elemzéssel. Elkértük hát az Országos Választási Irodától a részletes, szavazóköri szintű adatokat feldolgozható formátumban. Ezt oda is adták, amiért ezúton is szeretnénk kifejezni a köszönetünket.

A főbb módszertani tudnivalókat egy rövid keretes írásban foglaltuk össze; a lényeget tekintve nincs másról szó, mint amikor a választási térképről akarunk következtetéseket levonni, csak ebben a formában matematikailag elegánsabb és részletesebb bontás vizsgálatára is lehetőség nyílik. Amit fontos leszögezni, hogy az itt bemutatott grafikonok csak akkor magyarázzák jól a történteket, ha az, hogy hogyan döntött az EP-választásokon, aki egy adott pártra szavazott 2006-ban, sem közvetlen, sem közvetett okokból nem korrelál (erősen) a választás akkori, összesített kimenetelével az adott szavazó választókörében.

A hagyományos térkép-módszer segítségével elérhetőnél finomabb megbontás fő előnye, hogy ennek alkalmazásával jobban elkülöníthetjük egymástól az egymáshoz közel lakó, de eltérő körülmények közt élő szavazókat. Így például szavazóköri szinten már eltűnni látszik az a számos elemzésben említett jelenség, hogy a romák magasabb aránya adott lakókörzetben növeli a Jobbikra való szavazás valószínűségét. Az ilyen jelenségek részletesebb megbontásban való vizsgálata azért fontos, mert - ha a roma lakosság számaránya is a magyarázó változók közt szerepelne - a választási térképekre alapozott módszertan akár olyasfajta, nyilvánvalóan téves következtetésekre is vezethetne, mint hogy főként romák szavaztak a Jobbikra.[1]

Mivel nem az aktív szavazók körében elért százalékos eredményt, hanem a szavazatok számát vizsgáljuk, a módszer segítségével cáfolhatóak az olyasfajta érvek is, mint hogy a Jobbik csak az MSZP-szavazók otthon maradása miatt tudott viszonylag jó eredményt elérni a korábban jellemzően MSZP-szavazó körzetekben.

De lássuk az eredményeket! Az itt látható első grafikon oszlopai az egyes pártok EP-választásokon kapott szavazatainak arányát mutatják a választásra jogosultak körében. (A minta későbbiekben bemutatott korrekciója miatt ezek némileg eltérhetnek az országos eredménytől.) Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy hogyan szavazhattak ugyanazok a választópolgárok 2006-ban.

Hogy jobban látható legyen, mi is történt az egyes pártok esetében, nézzük a grafikont, ezúttal az utolsó oszlop elhagyásával, és a szavazásra jogosultak helyett az érvényes szavazatok arányában.

Az ábrát vizsgálva a következő megállapításokra juthatunk:

• Az LMP kizárólag volt SZDSZ-szavazókat tudott mérhető arányban megszólítani.

Az elemzés folytatása itt olvasható:

A cikkhez itt lehet hozzászólni.

[1] A cigányság szavazókörök szerinti megoszlását nem ismerjük. Jobb módszer híján ugyanakkor megvizsgáltuk, mi történik, ha ennek proxyjaként a Jobbik-szavazók számát magyarázó regresszió együttható-korlátozások nélküli változatának független változói közt szerepeltetjük a 2009-es, illetve - ahol sikerült listát állítaniuk - a 2006-os MCF Roma Összefogásra adott szavazatokat. Bár ezen szavazatok száma igen alacsony, módszertani szempontból megnyugtató, hogy mindkét esetben negatív együtthatót kaptunk.

[2] Az eredmények kvalitatív szempontból abban a kérdésben mutatják a legnagyobb bizonytalanságot, hogy pártoltak-e volt SZDSZ-szavazók a Fideszhez. Az itt bemutatott, paraméterkorlátozásokat tartalmazó becslés alapján nem, ugyanakkor a korlátozás nélküli regresszió alapján mintegy 1 százalékpontnyi volt SZDSZ-szavazó hozzájuk vándorolt. Ez elsőre talán meglepőnek hathat, de ha megnézzük, milyen változás következett be az elmúlt években a korábban egyértelműen SZDSZ-közeliként meghatározható sajtótermékekben, nem hihetetlen, hogy hasonló folyamatok játszódtak le a párt bázisában is.