konzervatorium

A jobboldali sajtó döntő része még a mai Fidesztől is jobbra áll. Balavány cikke önmagában reprezentálja a Fidesz hibás médiapolitikáját.

Balavány Görgy mindent elsöprő indulatfolyamot öntött ki magából a Magyar Nemzet pénteki számában (A Vezér elszabadult). Az indulat forrása – saját bevallása szerint – a kormány politikája ellen tüntetőket érő aránytalan rendőri reakciók miatti elkeseredés. És valóban, az őszödi beszéd óta az utcai megmozdulások olyan radikális és tömeges – nem egyszer pusztító – formái jelentek meg Magyarországon, amelyre válaszul az új utakat kereső rendőrség reakciói számos esetben teljeséggel elfogadhatatlanok voltak. Az is igaz, hogy a szocialista-liberális koalíció gazdaságpolitikája és nemzetpolitikája a nagyon gyenge és a katasztrofális közötti szűk sávban mozog lassan hét éve.

Elkeseredettségre tehát valóban volna okunk a kormányzat teljesítménye láttán.

Azonban a Balaványból áradó indulatfolyam elönt mindent, ami útjában áll. Írásában rátámad minden olyan véleményre, amely nem egyezik a radikális jobboldali szubkultúra nézeteivel. Tételesen még nem deklarálja, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, de minden mondatával ezt üzeni.

Így lesznek a Vezér (értsd Gyurcsány) mögé beálló „buta álkonzervatívok" a Kommentár, a Reakció és más mérsékelt jobboldali réteglapok szerzői. Ezeknek a lapoknak az egyik fő bűne az, hogy Novák Attila publikálhat bennük. Novák Attila ugyanis azt találta mondani, hogy a jobboldali médiákban folyó öncélú gyurcsányozás önmagában kontraproduktív. Novák Attila írása valóban kellemetlen. Egyszerűen azért, mert igaz.

A Vezér lemondott, de a helyzet nem javult. A sodródás folytatódik. Az esztelen túlköltekezést sem ő, hanem elődje kezdte. A lemondott miniszterelnök személyes hibáin túl mély szerkezeti és ideológiai válság is van baloldalon.

Furcsa még Balaványnál ez a különös és intenzív érdeklődés az antiszemitizmus iránt. Mintha nem lenne önálló véleménye a témában, hanem kényszeresen olyan vádakkal szemben pozicionálná magát, amelyek el sem hangoztak. Mintha állandóan a népi-urbánus vita lázában égne, ahelyett, hogy végre „a dolgot, őt magát" nézné. Hiába szeretné Balavány, a március 15-i ünnepségeken történt rendőri intézkedések egyszerűen nem értelmezhetőek a népi-urbánus vita keretében.

A Balavány által favorizált Morvai Krisztina is hasonló érdeklődésű Balaványhoz. Nemzeti ünnepünkön egy palesztin asszonytól kapott csúzlival bizonyította a jobbágyfelszabadítás és nemzeti függetlenségünk iránti elkötelezettségét az érdeklődőknek. Csak csendben jegyezném meg, hogy a székelyföldi autonómia kivívásához, a vajdasági magyar áldozatok előtti főhajtásához vagy a magyar családok nagyobb gyerekvállalási kedvéhez nincs szükség semmilyen csúzlira vagy parittyára. A honfoglaló magyarokban még volt vitalitás. Soha nem bújtak volna a szaracénok parittyái mögé.

*

A cikk önmagában reprezentálja a Fidesz hibás médiapolitikáját. Morvai Krisztina a Jobbik EP-listavezetője. A Magyar Nemzetben általában Fideszt mondanak, de a Jobbikra gondolnak. Amikor a baloldali médiafölény ellensúlyaként létrehozták a jobboldali Népszavát és a jobboldali ATV-t, akkor a Fidesz csapdahelyzetbe lavírozta magát. A jobboldali sajtó döntő része még a mai Fidesztől is jobbra áll, és ezt a heterogén politikai alakzatot egyedül Orbán Viktor személye integrálja.

Ezek után már nem is annyira meglepő, hogy Balavány demokráciaképe feltűnően inkoherens. Balavány egyszerre vall arisztokratikus és plebejus nézeteket.

Arisztokratikus, mert úgy érzi, hogy az a baj a demokráciánkkal, hogy nem kompetens személyek is nyugodtan szavazhatnak, és szavazatuk pont ugyanannyit ér, mint a szorgalmasoké és a tájékozottaké. Állításával önmagában is vitatkozhatnánk, mert számos országban egészen normális kormányok kerülnek hatalomra az általános választójog gyakorlata mellett.

Magyarországon ráadásul nem a lumpenek teszik nehézkessé a közbeszédet. Elég, ha csak azokra a „kifinomult értelmiségi" vitákra gondolunk, amelyeket az őszödi beszéd vagy a D-209-es karton napvilágra kerülése okoztak. A fodrászom pontosan tudta mi a helyzet az ilyen pofonegyszerű esetekben. „Intellektuális óriásaink" számára azonban ez a kérdés nem volt ennyire egyszerű.

De térjünk vissza az eredeti gondolatmenetünkhöz, és vessünk egy pillantást arra az éles kontrasztra, amely Balavány demokrácia felfogásában a cikke eleje és vége között feszül. Cikke végén már azt hangsúlyozza Balavány, hogy a magyar alkotmány szerint minden hatalom a népé, és ennek a népnek kellene végre békésen elkergetnie a kormányt. A nép közvetlen hatalmáról azonban szó sincs az alkotmányban. Ez legfeljebb vágyálom vagy hibás értelmezése az alkotmánynak. A nép választott képviselői útján, közvetett módon gyakorolja hatalmát az adott kormányzati ciklusban. Nincs alkotmányos lehetőség a kormány parlamenten kívüli megbuktatására. A népnek, a demonstrálóknak a kormányzatra egyszerű nyomásgyakorló szerepe van két választási ciklus között.

*

Bosszantó még, hogy Balavány Vásárhelyi Máriát megszégyenítő módon csúsztat. Természetesen Novák Attila nem vette védelmébe Gyurcsányt, nem próbálta összemosni a rendőri túlkapásokat a jobboldali sajtó kritikájával.

De ilyen csúsztatás során lesz például az Index a legliberálisabb hazai internetes hírportál. Pedig a portál hangvétele évekkel ezelőtt megváltozott. A korábban jellemző radikális liberális hangvétel helyett az most már inkább középre, vagy enyhén jobbra húz. Az Index tulajdonost váltott, számos fiatal jobboldali beállítottságú újságíró színesíti a palettát ,és a legharcosabb liberális hangok képviselői is mára sokat értek.

Az olyan egyszerű népi konzervatív számára, mint amilyen én is vagyok, az Index bőségesen elegendő hírforrás. Magyar Nemzetet meg azóta nem veszek, amióta egyszer a címoldalán öles betűkkel azt olvashattam, hogy az RMDSZ posztkommunista. Még az erdélyi magyarok mai napig legnagyobb és legitim politikai szervezete is posztkommunista lesz, ha az nem felel meg a radikális jobboldal kívánalmainak, vagy éppen nem tökéletesen elutasító Magyarország aktuális baloldali kormányával szemben.

Nekem ez a monomániás megközelítés egyszerűen nem fér össze egy nemzet sokszínű valóságával. Lehet kevesellni az RMDSZ kormányzati eredményeit, meg lehet említeni korrupt képviselőit és lehet kritizálni örökös elnökét, de Magyarországról posztkommunistázni: nem.

A képlet ugyanaz volt akkor is, mint most. Aki nincs velünk, az posztkommunista, globalista és potenciális HIV-fertőzött egyszerre.

Ez az erős ellenségképpel terhelt bipoláris világnézet az oka annak, hogy a Fidesz elutasítottsága éveken keresztül magasabb volt a többi pártnál. A választási kampányban a jobboldal riválisai jobban tudták mozgósítani az ingadozó szavazókat. Természetesen a Fidesz-barát sajtót nem lehet azonosítani a Fidesszel: valószínűleg Matolcsy György is döbbenten olvashatja a Magyar Nemzetben található egyes írásokat. Mégis látnunk kell, hogy a Magyar Nemzet öntudatos olvasói sok ingadozót ijeszthettek el a döntő pillanatban. A Magyar Nemzet felelőssége is, hogy hét éve kormányoznak a szocialisták.

És ebben az értelemben Balavány írása is kontraproduktív. Egyértelműen a szocialisták érdekeit szolgálja. Aki mindenre lő, ami mozog, az patron nélkül marad akkor is, amikor éppen szükség lenne a biztos ítéletre. Balavány maga semlegesíti a valóban fontos és kritikus témákat azzal, hogy az élő fába is beleköt.

Előbb-utóbb kormányváltás lesz Magyarországon. Ha a jobboldali politika számára nem lenne terhes cél egy több cikluson átívelő kormány megalakítása, akkor érdemes lenne megválogatnia barátait. Mert, ahogy a régi magyarok mondták: madarat tolláról, embert barátjáról.

A cikkhez itt lehet hozzászólni.